Kenőanyagok: az egymáson elmozduló felületek közvetlen érintkezését gátló kenéshez, vagyis a súrlódás és a kopás csökkentése érdekében alkalmazott anyagok gyűjtőneve.
Csoportosításuk többféle szempont alapján történhet:
Halmazállapotuk szerint a kenőanyagok lehetnek gázneműek, folyadékok, félfolyadékok, konzisztens vagy szilárd anyagok. A gáznemű kenőanyagokkal való kenés, a gázkenés csak a különleges esetekben valósítható meg. Legelterjedtebbek a folyékony kenőanyagok: a kenőolajok és az emulziók, továbbá esetenként a víz, a glicerin, a TEA stb. A konzisztens kenőanyagok vagy kenőzsírok fontos szerepet töltenek be, de alkalmazásuk jelentősen visszaszorult. Különleges esetekben a szilárd kenőanyagok (a MoS2, a grafit, PTFE, fehéranyagok, stb.) alkalmazása kerülhet előtérbe.
Eredetük szerint a kenőanyagok jelentős hányada természetes eredetű, vagyis kőolajszármazék, növényi v. állati zsiradék, stb.; különleges igénybevételi helyeken egyre nagyobb jelentőségre tesznek szert a szintetikus kenőanyagok.
Felhasználási ágazat szerint beszélhetünk közlekedési-, mezőgazdasági-, ipari- (ezen belül bányászati, gépipari, villamosipari, élelmiszeripari, gyógyászati, stb.) kenőanyagokról.
Az alkalmazott gépi berendezés szerint lánckenő, motor-, hajtómű-, hidraulika-, kompresszor-, stb. kenőanyag különböztethető meg.
A robogósok és a motorosok főleg az alábbi termékeket használják:
- kétütemű motorolaj
- négyütemű motorolaj
- hajtóműolaj, váltóolaj
- lánckenő olaj
- légszűrő olaj (itt nem a kenés a funkció, hanem a szennyeződés megkötése)
