Egy érdekes kalandról szeretnék beszámolni Nektek, melynek tavaly részese voltam és szeretném az idei évben is a résztvevők létszámát gazdagítani, ezzel kedvet csinálva másoknak is.

Tavaly tél végén egy hideg, esős napon a szobába rekedve az Interneten szörfölgetve, egy motorosoknak szóló oldalon akadtam rá a II.Budapest-Szeged Off-Road Moped Rally-ra.

A néven felkaptam a fejemet, hiszen a fent említett városok közti távolság leküzdése robogóval már önmagában is szép teljesítménynek minősül, nem hogy Off Road.

Ahogy ott ültem a számítógép előtt, felsejlettek bennem a fiatalkori kalandozások.

Anno a jobb sorsra érdemes, „emelt” sárvédős, ki tudja már, hogy hányadik túlméretes dugókkal szerelt Simsonokkal, a földutakon eltöltött kalandos túrák emlékképei elevenedtek fel és mosollyal az arcomon látogattam meg a túra honlapját.

Ahogy olvasgattam a túra kiírását, megerősödött bennem a tudat, hogy nekem bizony ott a helyem.

	Egyrészt azért, mert (immáron robogósként) szerettem volna ismét átélni a fiatalkori kalandokat, másrészt pedig azért, mert tetszett a túra szülőatyjának a szellemisége (hogy a honlapon látott I.Moped rally-ról készült képekről és videóról már ne is beszéljek).
	Érdekes, hogy az egész túra ötlete dacból született. A szervező az elvakult, kismotoro(so)kat semmibe vevő nagyobbnál-nagyobb köbcentikre esküvő emberkéknek kívánt egy kicsit görbe tükröt tartani, bebizonyítva, hogy a kaland nagysága egyáltalán nem nő egyenes arányban a motorok köbcentijével.

Mivel nagy út várt ránk, különös gondot fordítottunk a motorok felkészítésére, amire szükség is volt, hiszen csak ott szembesültünk vele, hogy bizony a hetek óta tartó szárazság miatt a szél és a homok járhatatlanná tette az alföldi tanyavilág között kanyargó utak nagy részét, nem kis próbatétel elé állítva ezzel a túra résztvevőit, akik meglehetősen vegyes társaságból, a szélrózsa minden irányából verődtek össze.

Ami közös volt, hogy mindenkit a kalandvágy és a motorozás szeretete vonzott oda. Az embereket a leküzdendő táv valamint a nehézségek (amik homokbuckák formájában öltöttek testet) kovácsoltak remek kis csapattá.

Ahogyan a társaság, úgy a motorok is változatos képet mutattak.

	A túra szervezője egy korosodó, de remek állapotban lévő Piaggio Bravo mocival nyomta le (ismét) a távot, ami egyszer azért kicsit megmakacsolta magát (üzemanyag ellátási problémái akadtak), de a rutinos gazda hamar megtörte a gép lázadását, lehetővé téve, hogy együtt mehessünk be a célba
	A dologhoz hozzátartozik, hogy srácon erősen látszódtak az enduro motorok nyergében eltöltött hosszú évek, amelyek alatt olyan rutinra tett szert, hogy az öregecske vasat olyan tempóban hajszolta át az olykor tengelyig érő homokban, hogy a sokkal újabb kicsivel erősebb motorokkal is gond volt követni.

Az természetes volt, hogy a keleti blokk motorjai is megjelentek a rajtvonalnál és tulajdonképpen csodálatosan végigmentek az embert és motorokat egyáltalán nem kímélő távon.  

A Simsonosok táborában a legöregebb motor egy Schwalbe volt, ami már a rajtvonalhoz való megérkezés előtt kapott egy defektet, ezért egy kicsit várni kellett az egyébként Fehérvárról érkező különítményre. Ők már rutinos moped rallysoknak számítottak, hiszen már az első túrán is részt vettek.

Sajnos a Schwalbe valahol a táv felénél a mély homokban eldobta nagyra nőtt gazdáját, aminek köszönhetően olyan sérüléseket gyűjtöttek be mindketten, hogy kénytelenek voltak kiállni az Orgoványban megejtett tankolás után. Amint az később kiderült, szerencsére nem történt komoly baj, de a túra, ott és akkor motornak és motorosnak véget ért.

A másik Simson egy S51B volt, ami megint csak nem a fiatal motorok közé tartozott. Ez persze az általa nyújtott teljesítményen nem látszott, hiszen a túrán mindenféle probléma nélkül átverekedte magát, pedig olykor kapott rendesen. Sajnos ennél hosszabban nem lehet sem a motor, sem a motoros teljesítményéről beszélni, hiszen mindketten tették kifogástalanul a dolgukat és gyűjtötték az élményeket és a tapasztalatokat.

A harmadik és egyben (de nem az általa nyújtott teljesítménye alapján SŐT!) utolsó „szimó” egy SR 50 roller volt. Bizony! A motoron az egyetlen átalakítás a széles kormány volt. A kis kerékátmérővel és virsli gumikkal „megáldott” moci bizony jócskán adott feladatot az ugyancsak megtermett lovasának. A vas itt is, mint minden résztvevőnél gondosan fel lett készítve az útra, ezért ezzel a részével nem voltak gondok, viszont a kis, virsli gumis kerekek folyton-folyvást belevágtak a mély homokba, komoly fizikai próbatétel elé állítva ezzel gazdáját.

Mindenképpen elismerés illeti a motorost, hiszen talán Neki volt a legnehezebb dolga az egész mezőnyből.

Ezzel el is érkeztünk a robogós szekcióhoz, ami mindhárom motor esetében az Olasz gyárak futószalagjairól kerültek az alföld homokjába.

Az egyik robogó egy Piaggio Typhoon volt, ami valami meglazult alkatrésznek köszönhetően fémesen csilingelt a futam végéig, de igazából ez semmilyen problémát nem okozott. A másik két motor két különböző évjáratú Gilera Stalker robogó volt, amik a rövid hátsó rugóstagoknak és a testesebb motorosoknak köszönhetően kissé kellemetlenné tették a terepen való közlekedést, hiszen nagyon sokszor felütöttek, de ennél több probléma nem is volt velük.

A motorok sorában egyetlen kakukktojás volt, egy Yamaha DT 80 képében. Tulajdonképpen ez az egyetlen motor volt, amire rá lehetett fogni, hogy terepre való. Persze ez nem azt jelenti, hogy a gazdájának nem volt dolga. Neki is ugyan úgy meg kellett küzdeni a nehézségekkel, hiszen a homok őt is ugyan úgy nehéz feladatok megoldására kényszerítette, mint a csapat többi tagját.

Ha ezt a könnyűnek éppenséggel nem mondható, ám felettébb szórakoztató túrát a számok tükrében nézem, a következő adatokat tudom felsorolni a túravezető által szolgáltatott információk alapján:

• A futam teljes időtartama meghaladta a 10 órát.
• A megtett út összesen 213km volt, amiből épített úton csak 5km-t mentünk.
• Az átlagsebességünk 32,5km/h volt, míg a csúcssebességünk meghaladta a „szédítő” 52km/h-t.

Így utólag visszagondolva, örülök, hogy részt vehettem ezen a túrán, hiszen remek embereket ismertem meg és részese lehettem egy jó kis gurulásnak, amiben a szervező és túravezető remek példával járt mindenki előtt, hiszen a túra útvonalát gondosan választotta meg, kikerülve a természetvédelmi területeket és szem előtt tartotta a KRESZ vonatkozó szabályait (erre buzdítva) és remek élményben részesítve mindenkit.

A túra 2010-ben is megrendezésre kerül május 22-23-án. Hogy indulok-e idén is? Természetesen! Ezt nem hagyom ki!

Infók, jelentkezés: http://mopedrally.hu